2010. szept. 1.

because i sad so

Soha nem lehet teljes a boldogság. Az életem egyik oldala mosolygós, a másik oldala aggódik, és nem érti. Miért kell minden a szívemre vennem, miért nem tudom megérteni azt, hogy nekem  sohasem lehet .... Csak egy biológiai létrehozóm aki eltart. Óriási falakba ütközöm, válaszokat keresek, aggódom, nyugtalanít. Tehetek bármit, kudarcot vallok. Zaklatottság nélkül nem tudok beszélni róla, nyugodtan nem tudok gondolkodni. Körülvesznek olyanok, akik szeretnek, támogatásukról biztosítanak. Lassan wonderland, mégsem tudok örülni teljesen. Ha eltávolodom, másra hagyom a terhet. Miért kell mindig hogy nehéz legyen?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése