Mióta az én is wonderlandomban vagyok, van egy zene, ami végigkísér. Persze, van még pár zenekar, akik ehhez a világhoz kötnek. Mégis az első az, amit bármikor meghallok, megdobban a szívem. Nem tudom mi az oka, de valahogy így van. Tegnap este ennek a zenekarnak a koncertjén megint sokat mosolyogtam. Egyrészt a közönségen, akik úgy tomboltak mint kis hangyák a hangyabolyban, persze annál magasabbra törtek.
Én álltam hátul és a zenekar tagjainak arcát néztem. Annyi mindent elárult. Meghatottságot, örömet, a zene szeretetét. Én is boldog voltam - attól hogy ott vagyok, és hallgathatom őket. Köszönöm nekik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése